Nem fogjátok kitalálni, hogy hol kezdtem a mai napot?!?! Igen!!! Ismét a könyvtárban! :D Lapozgattam a kérdéseket, keresgéltem a válaszokat, olvasgattam a könyvet, de ma már nagyon szenvedősen ment… Tisztára úgy éreztem magam, mint akinek az agya helyén már zokni van… :S Bár lehet, hogy ez eddig is így volt, csak nem tulajdonítottam nagy figyelmet ennek…:D
Délbe kezdődött a vízkezelős órám. Most egy másik teremben voltunk, hatalmas előadó, lépcsős elrendezésű, két hatalmas vásznú kivetítővel. Nagyon kicsinek éreztem magamat benne, szerintem kb. 200 fős lehetett… Miután vége lett az előadásnak, hazamentem és megpróbáltam egy kicsit pihenni, mivel ma lesz az utolsó esténk együtt és úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a városba bulizni. Sajnos nem sikerült elaludni, mert mire álomba szenderültem volna, arra ébredtem, hogy valaki bejött az apartmanba, de sziluettje nem volt ismerős… :S Nagyon elcsodálkoztam, gyorsan felvettem a szemüvegemet és akkor már teljes bizonyossággal megállapítottam, hogy nem ismerem ezt az embert. Mivel középkorúnak tűnt, így udvariasan megkérdeztem tőle, hogy ki Ő és mit akart, erre Ő csak annyit felelt finnül(!), hogy nem tud angolul és elkezdte számolni az ágyakat, mondtam Neki finnül (! :)), hogy 11 ágy van, de csak 7-en alszunk. Kár volt elkezdeni finnül beszélni, mert utána nyomatta ám a szöveget finnül, de sajnos ezt már nem értettem…:D Közben mutatott egy kis táblát, amin a neve volt és azt, hogy nem beszél angolul és, hogy a PSOAS alkalmazottja. Hiába mondtam, hogy várjon, mindjárt hozok egy finn srácot, aki majd tolmácsol, mire felértem Samulival, addigra hűlt helye volt az embernek… Hagyott viszont maga után egy telefonszámokkal teli papírt, amin PSOAS Office központi száma volt és az Ő száma is rajta volt. Samuli felhívta és tárgyalt Vele finnül, aminek az lett a vége, hogy elmondta Neki, hogy csak körbenézett, hogy kiköltöztünk-e már. Mondtuk Samulinak, hogy mi pénteken szeretnénk kiköltözni és lerendezni az ezzel kapcsolatos papírmunkát és kulcsleadást, mivel erre a hétre ki van fizetve a szállás és legyen szíves ezt tolmácsolni. A férfi rábólintott és azt mondta, hogy maradhatunk vasárnapig, de azt is mondta, hogy hívjuk fel az irodát, mert Ő csak egy alkalmazott. Felhívtuk az irodát, ahol viszont azt mondták, hogy a szerződésben az áll, hogy szeptember 31-ig ki kell költöznünk, de nem baj, jó lesz pénteken is. Teszem hozzá, nem mindenki írt alá ilyen szerződést…:P Az iroda azt mondta, hogy azért még hívjuk fel azt az embert, aki kinn volt nálunk. Mondtuk, hogy Ő azt mondta, hogy beszéljük le ezt a költözés dolgot az irodával… Úgy látom, itt is megy az ide-oda mutogatás, ha ügyintézésről van szó, nem csak otthon…:P Miután lerendeztük a telefonokat, megnyugodtunk, hogy ráérünk tényleg holnap költözni, elkezdtünk takarítani, mert valljuk be, ráfér már a padlóra egy alapos tisztítás…:P ennyi buli után meg végképp! :) Giuseppe és Beata elmentek bevásárolni, én felporszívóztam, és rendbe raktam a konyhát, a lengyel srácok, Michal és Marcin felmosták az egész apartmant! Meglepő mennyire háziasak fiú létükre, a lengyel leányó, Beata, ennek ellenére nem erről híres…:P Yassine és Li, jó szokásukhoz híven, eltűntek, mint szürke szamár a ködben… Ők inkább megnézték az új aparmanjukat. Li pedig elkezdett költözni, mivel Ő csak pár emelettel lejjebb fog lakni. Hihetetlen, hogy mennyire rendetlen a srác…:S Akkora halom papír és szemét volt az ágya alatt, hogy azt érdemes lett volna lefényképezni…:D De azért kitakarított. Giuseppe olasz vacsit csinált Nekünk hatalmas mennyiségben, annyit, hogy meg se bírtuk enni…:D A vacsora után összeszedtük Magunkat és elindultunk az Onnelába… Annak ellenére, hogy kezdődött az Oktober Fest, nem volt valami nagy buli, de azért jól éreztük magunkat! :) Mire hazaérek, teljesen megszeretem a retro zenét, Ági meg ezt az egész zenei stílust, ami minden diszkóra jellemző…:D Fura módon is időben ér itt véget a buli. Valamikor ½ 4-4 óra között a DJ leadott két lassú számot és utána, mintha elvágták volna a kábeleket, lekapcsolta a zenét, a lámpák feloltódtak és mindenki elindult a ruhatár felé…
