Ma ismételten a szokásos finn órával kezdtem a napot. Egyre jobban élvezem ezt a nyelvet! :) Annyi nem szép nyelv, de mégis jó hallgatni. Rengeteg magánhangzójuk van, és használják duplán is, így a külföldi számára inkább artikulálatlanul kiejtett hangnak tűnik, de megnyugtatok mindenkit, hogy nem az! :)
A finn óra után viszont egyből a könyvtár felé vettem az irányt. Kicsit később Ági is csatlakozott. Még mindig furcsa számomra az, hogy mennyire másképp van szabályozva a könyvtárba járás, ahhoz képest, ahogy otthon van. Nem mondom, hogy ez a jobb, vagy az a jobb. Szerintem mixelni kellene… :P Itt az a jó, hogy akár táskástól, kabátostól, rángivalóstól, nagy üdítőstől, mindenestől bemehetsz a könyvtárba. Senki nem nézi, hogy mit viszel be, amivel esetleg jobbá teheted a tanulást. Itt is vannak fémkapuk a biztonságért, de nem áll biztonsági őr az ajtóban, hogy becsipogtassa a diákodat és, hogy megnézze. Itt egyszerűen bemész, leülsz és tanulsz, vagy esetleg könyvet veszel ki. A kölcsönzést is mi intézzük magunknak. Van egy gép, amin vagy egy vonalkód-leolvasó, és egy nyílás, ahová behelyezed a kártyádat. A leolvasó előtt elhúzod a könyvet, amin van a vonalkód és már kész is! :) Ilyen egyszerű az egész. Itt viszont, ha tényleg tanulni és csenden olvasni akarsz, akkor jobb, ha van Nálad egy pár füldugó, mert eddig úgy veszem észre, hogy a többséget nem igazán érdekli, hogy van aki tanulni jár a könyvtárba. Aki áthalad az olvasótermen, és éppen beszélget valakivel, nem veszi halkabbra a hangerejét, és ugyanúgy folytatja a beszélgetés. A mobiltelefonnal is hasonlóan vannak, nem zavartatják magukat, ha esetleg, akár még hangosan is, felveszi és beszél ugyanúgy. Ezt nehéz megszokni egy kicsit a TIK szigorú szabályai után, de annyira nem lehetetlen, főleg füldugóval…:P
Ma már viszont óvatosabbak voltunk a kabáttal. Ági a könyvtár melletti ruhatárba tette le, én pedig már le se tettem…:D Megint zárásig maradtunk, sőt olyannyira zárásig, hogy a könyvtáros néni szólt ránk, hogy most már ideje volna menni… :D
