A buli után 10 óra körül keltünk fel. Megreggeliztünk és elindultunk a PSOAS-hoz, elintézni a szállásunkat. Az idő nem volt a legbarátságosabb kedvében… Esett az eső és fújt a szél. Megvártuk, amíg kicsit elcsendesedik és Ágival busszal indultunk be a városba. A srácok, erejüket fitogtatva, biciklivel mentek be. Nincs az a pénz, amiért én ilyen időben biciklire ülök… Végülis benn az irodában találkoztunk. Én kerültem sorra utoljára és én voltam a legtöbb ideig soron…:D Kiderült, hogy a hölgy, aki intézte az ügyemet, egy pár napja jött haza Magyarországról. Budapesten és Szekszárdon voltak. Nagyon jól érezte Magát és tetszett Neki az időjárás is…:P amikor meglátta az útlevelemben a Lánchidat, egyből elkezdte mesélni, hogy Ők is voltak itt és hogy hallott róla, hogy ez volt az első híd ami összekötötte Pestet és Budát…:) Nagyon aranyos volt, ahogy mesélte az élményeit! Eközben a srácok nem tudták mire vélni, hogy miért tart az én ügyem ilyen sokáig…:D Annyira viszont nem unatkoztak… Megettek közben egy-egy jégkrémet és megittak két forró csokit. :P Miután én is végeztem, átmentünk a másik irodába, ahol végre átvehettük a diákigazolványainkat! Természetesen Ági nem tudta átvenni, mert még mindig nincs regisztrálva az egyetemen… No sebaj, reméljük mielőtt hazamegyünk, átveheti végre és tudja is majd használni…
Az ügyintézés után az üzletek felé vettük az irányt, pontosabban a cipő boltok felé, mivel Áginak is és nekem is szükségünk volt vízhatlan, téli, meleg cipőre. Nagy nehezen, miután körbejártuk a környék összes cipőboltját, megtaláltuk a megfelelőt. Sehol nem volt olyan cipő, amilyet én valójában szerettem volna, de csak sikerült olyat találni, ami meleg és nem ázik be…:D délután 5 órára végeztünk is a „shopping-gal” és hazafelé vettük az irányt. A többiek felajánlották, hogy segítenek költözni. Mire hazaértünk, Ők már át is költöztek é már csak én maradtam hátra. Én költöztem a legmesszebbre. A bőröndjeimet már tegnap összecsomagoltam, így tényleg már nem volt hátra más, mint megfogni és átvinni a másik helyre. Én busszal mentem, a srácok pedig biciklivel vitték a cuccaimat. Óvatosan kellett mennem, mert a délelőtti eső lefagyott és nagyon csúszott az út, ráadásul nem győztem váltani a kezemet, mert nagyon nehéz volt még húzni is a bőröndjeimet… Nagy nehezen odaértem. A srácok már rég ott voltak, felvitték a többi táskámat és vártak rám, kinyitották a szobámat is, ahol van egy jó hosszú asztal székkel, egy könyvespolc, egy szekrény és egy ágy. Körülbelül 4 nm2-es lehet. Nem rossz kis szoba! :) Bár még nem túl otthonos, de majd belakom. Két lakótársam van, egy spanyol lány, aki informatikát tanul és éppen nem érezte túl jól magát. Fájt a hasa, összeevett valamit. A másik lakótársam egy 23 éves finn lány, aki ha jól értettem Claudiát, a spanyol lakótársamat, akkor szülésznő lesz. Vele még nem találkoztam, de Claudia szerint kevés időt tölt itt.
Miután lepakoltam, és kifújtam magam, elmentünk a Lidl-be venni némi élelmiszert. Hazafelé az út csúszós volt és egy gyenge kis fékezés is elég volt ahhoz, hogy elcsússzak és elessek, utánam persze természetesen borultak a többiek is…:D Vicces volt, ott nevettünk vagy 10 percet magunkon! :) Sajnálatos módon, az esésem következtében leesett a bicikli láncom, így én már csak tolni tudtam hazáig a biciklimet…:( Szerencsére nem lakok olyan messze…:P Ági később érkezett, Ő is megnézte, hogy hová költözök, de nem maradt sokáig, mert félt az út csúszóssága miatt. Miután Ő is elment, egyedül maradtam és egy furcsa érzés uralkodott el rajtam. Nem voltak már ott a srácok, akikkel eddig laktam, egyedül volt a saját (!) szobámban, amire eddig vágytam, most viszont úgy éreztem, hogy mégse olyan jó, mint ahogy gondoltam… Nem baj, majd megszokom… Nem volt meg a szokásos nyüzsi, volt helyette viszont csend és nyugalom. Amit eddig nem szerettem, azt hiányoltam most a legjobban! Miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben, elkezdtem kipakolni és otthonosabbá tenni a szobámat. Későre járt, így amikor befejeztem a pakolást, vettem egy forró fürdőt eme kimerítő nap után és nyugovóra tértem…
