Szerencsére reggelre jobban lett Ági, így délelőtt összeszedtem minden nyersanyagot a konyhából átmentem Hozzá főzni. A paprikás krumplira esett a választásunk. Nagyon hiányoznak a hazai ízek, így minden hétvégén megpróbálunk valami hasonlót alkotni, általában sikerül is…;) Sajnos a boltba nem találtunk kolbászt, így kénytelenek voltunk beérni virslivel, de akkor is nagyon jól esett az ebéd! :)

A főzés elmaradhatatlan kellékeiként, ismét bekerült a konyhába mind a kettő laptop…:D Csak meg ne szokjuk ezt a technikával megáldott főzési szokásunkat. Persze nincs belőle odaégett ebéd, mert mindig odafigyel valamelyikünk, de kíváncsi vagyok, hogy mi lenne, ha csak egyedül lennénk…:D

Ebéd után pihentünk, beszélgettünk és mivel csodálatos idő volt, kihasználtuk ezt és bementünk fotózni a városba. Találtunk egy gyönyörű parkot. Sajnos az én aksijaim az első képeknél lemerültek. Ági viszont felkészült volt és Ő nagyon szép képeket készített. Sokat és minden mozzanatot megörökített különböző nézőpontból és beállítással.

Nem volt hideg, sőt kifejezetten enyhe volt az idő, de a tavakon mégis ott volt már a 2-3 mm-es jégréteg. Áginak hihetetlenül tetszett minden, olyannyira, hogy állítása szerint a „fényképezőnek már sötét volt”, és már nekünk is, de nem tudta abbahagyni a fotózást…:) Én már kockára fagytam, és Ő is, de még mindig fotózott. Körülbelül a huszadik kérlelésemre hagyta abba és elindultunk hazafelé, végre!