aNCi:
Szia szia ' Én egyet értek balbal-al, egy- két fotót, most a kockára fagyásról is jó lenne ha Ág... (2009.10.30. 22:14)Vasárnap, főzés Ágival (2009. 10. 11.)
balbal:
Na végre 1 hónap alatt eljutottam én is odáig, hogy kommenteljek! :D Szóval nagyon köszi a blogot,... (2009.10.20. 23:54)Vasárnap, pihenés & pakolás (2009. 10. 04.)
sajo:
Szia Micikém
Nekem nem sikerült 10 percig ,de én is nevettem egy jó nagyobb.
Nincs okod panaszra... (2009.10.12. 18:01)Péntek, a költözés napja (2009. 10. 02.)
Li:
Szia Marcsi, köszi hogy valaszoltal, mar vartam a blogod folytatasat :)
Ha a nevemre kattintasz m... (2009.09.25. 21:04)Péntek, try to relax… (2009. 09. 18.)
Reggel „korán” keltem, egészen pontosan 7 órakor. :D Igen, igen, az még korán van, főleg, hogy otthon még csak 6 óra van olyakor…:P Majd ½ 9re elbicikliztem Ágihoz, mivel megbeszéltük, hogy bemegyünk a városba, és Ő néz valami jó kis őszi dzsekit, én meg jó meleg téli kabátot. Mikor odaértem, még pizsamában volt, így felmentem és megvártam még elkészül. Nem is baj, hogy nem volt kész időre, mivel először a bank felé vettük az irányt és meglepően tapasztaltuk, hogy még éppen az érkezésünkkor nyitott. Ez volt ½ 10!!! :O Nagyon elcsodálkoztunk rajta, mivel otthon általában ½ 8-8 között nyitnak a bankok… Hihetetlen, de rengetegen voltak, ültünk is egy 20 percet, mire sorra kerültünk. A finnek türelmesen várták a sorukat az egyetemi teremhez hasonlóan berendezett váró részlegen. A székek több sorban voltak egymás után, tisztára, mint egy teremben…:D Az ügyintéző, akihez én kerültem, sajnos nem tudott angolul, amin kicsit meglepődtem, mert eddig nem igazán találkoztam olyan emberrel, aki nem tudna angolul, főleg nem bankban. A másik megdöbbentő dolog az volt, hogy Ági nem tudott pénzt felvenni, sem utalni sem, mivel nem volt Nála az útlevele, „csak” a személyije és a jogsija. Kicsit idegesített is a dolog, hogy akkor mire is jó az EU és miért is lehet útlevél nélkül, csak személyivel utazni, ha egy bankba nem engednek pénzt felvenni vele. Egyébként a jogosítvány is érvényes személyi azonosításra tudtommal még azután is, hogy a vezetésre való érvényessége lejárt…
Miután túlestünk ezen a nagy traumán, elindultunk kabátot nézni, de végül is a leges legelső hely mellett döntöttünk. Ezt már a múlt héten kinéztük. Az ára is megfelelő volt a plakát alapján és azt hittük, hogy le van árazva. Majd csak pénztárnál szembesültünk vele, hogy az ára csak akkor akciós, ha rendelkezünk egy speciális, direkt az áruház nevével ellátott bankkártyával (olyasmi, mint Nálunk az RTL klub vagy a Sláger Rádió kártya…). Addig-addig tanakodtunk a pénztárnál, hogy mit tegyünk, amíg az eladó úgy döntött, hogy megkegyelmezett Nekünk, és nem túl szabályos módon, de odaadta Nekünk az „akciós” áron …:D Nagyon aranyos volt, szerintünk köszönhető volt ez annak, hogy ugyan lerítt rólunk, hogy nem finnek vagyunk, mégis Ági finnül próbált az eladóval beszélni. :)
A jól sikerült kabátvásárlás után beültünk egy Mekibe és ittunk egy kávét és közben én még egy almás pitét is megettem. A tízórai után biciklire pattantunk és visszamentünk az egyetemre. Áginak kezdődött a latin órája, én addig hazamentem és hazavittem az új szerzeményemet. :) Majd ebédeltünk egyet és beültünk délután a könyvtárba. Majd következett a lengyel vacsora! Párolt, borsos káposzta, tört krumplival és rántott hússal. Végre valami fűszeres kaja!!! :D Közben próbáltam megcsinálni a finn leckémet is, de elaludtam… :P Az este viszonylag nyugisan telt bulimentesen!!! :D
A délelőttöt átaludva viszonylag kipihenve, de annál éhesebben ébredtünk fel. Pár falatot ettünk itthon Ágival, majd átmentünk Hozzá. Megállapítottam, hogy ott még úgy se működik a Wifi, mint itt, úgyhogy ott sem sikerült képeket feltölteni. Amikor ismét éhesek voltunk, megettük a gulyáslevest és elkezdtük sütni a palacsintát. 20-25 palacsintát sütöttünk, felváltva. Az elején Ági, a végén én sütöttem. Közben mindkettőnk laptopja a konyhaasztalon volt és én netet próbáltam befogni az enyémen, Ágién, pedig zenét hallgattunk, skypoltunk, és neteztünk. Hihetetlen mekkora „feeling”-je van a konyhában, főzés közben internetezni…:D Nem kell azért aggódni, nem fogunk rászokni, ugye Ági?? :P Mire kisütöttük a palacsintákat, már ismét kellően éhesek voltunk, így mindketten begyűrtünk 4-4 palacsintát. Megkóstoltattuk a lakótársával is, aki egy fiatal tanárnő és nem rég érkezett Spanyolországból, hogy itt egy iskolában tanítson spanyolt a gyerekeknek. Azon filóztunk, hogy mivel alig beszél angolul, finnül, pedig semmit, akkor hogy is fog tanítani?!?! :D A palacsinta ízlett Neki! :) Vittem haza is a srácoknak, Nekik is nagyon ízlett és majd csinálunk Nekik is többet… :)
A mai nap nyugisan telt. Ágival úgy döntöttünk, hogy mégse megyünk be a városba. Kissé fáradtnak érezte magát, amit nem is csodálok…:) Ma nem főztünk, hanem úgy döntöttünk a lakótársaimmal, hogy elmegyünk az egyetemre ebédelni, majd mivel nem sok mindenem volt már itthon, így elmentünk bevásárolni is.
A bevásárlás után összeszedtem a gulyásleveshez szükséges alapanyagokat és átmentem meglátogatni Ágit. Kicsit eltévedtem, odafelé menet…:D A táblát követtem, nem pedig azt az utat, amit Ő mutatott nekem, így kicsit elkavarodtam, de szerencsére hamar rátaláltam a helyes útra! Kiderült, hogy kicsivel a házuk mögött voltam, úgyhogy nem is annyira tévedtem el, mint amennyire én ezt hittem…:P
Szegénykém alig evett ma valamit, és nem is volt nagyon semmije otthon, így elkezdtük főzni a gulyáslevest. Sajnos csak kicsi edényei vannak, így kettészedtük a pörköltből készülő gulyáslevet. Az egyik felét meghagytuk pörköltnek és még akkor frissen, melegen meg is ettük. :) Lassan elkészült a gulyásleves is. Nem bírtuk ki, hogy ne kóstoljuk meg… :P Így abból is ettünk és csak utána indultunk hozzánk, ahol már a többiek lelkesen készültek az esti szülinapi bulira. Meg kell mondani, hogy nagyon jól esett a pörkölt! :) Amit kiszedtünk a külön edénybe, mind elfogyott! :) Nagyon jól esett mindkettőnknek és Áginak még erőt is adott! :)
Ma Wioleta és Dorian szülinapját ünnepeltük. :) A buli közben szaunáztunk is, nagyon jó volt. Locsoltuk egymást hideg vízzel, majd pedig bezsúfolódtunk a körülbelül 8-10 fős szaunába egyszerre 20… :P miután kikapcsolt a szauna, próbáltuk újra beindítani, de sajnos nem sikerült, így mindenki visszaöltözött és a buli folytatódott tovább, immáron a táncparketten. :) Körülbelül 60-7-en lehettünk és a buli olyannyira jól sikerült, hogy két, mások állítása szerint helyes finn rendőr vetett neki véget… :D Én nem láttam Őket, mivel a kihülőfélben lévő szaunában relaxáltam. Sok volt már nekem ennyi ember és nyílván a rendőrök sem a halk, meditációs zene miatt jöttek ki…:P Úgy 4 óra lehetett, mire mindent elpakoltunk és összeszedtük a földön heverő üres sörös üvegeket… :D Mivel kissé hűvös volt az éjjel, így Ági ismét itt aludt! :)
Ma nagymosást tartottam. Délután benézett Ági is és azt terveztük, hogy elmegyünk a könyvtárba és megebédelünk a suliban. Amíg én levittem és beraktam a mosnivalót a gépbe, addig Ági a Nálunk talált és általában az ablak kitámasztására szolgáló finn enciklopédia olvasása közben elaludt. :) Hagytam, hagy pihenjen egy kicsit, addig én elővettem a finn tanulnivalómat és azzal foglalatoskodtam. Közben még volt időm arra is, hogy a kimosott ruhákat áttegyem a szárítóba, mert Ági még mindig aludt. :) Ismét eltelt egy óra és lejárt a szárítógép is. Lementem és kiszedtem a ruháimat. Mire visszaértem, Ági épp akkor ébredezett…:) Délután aludt Nálunk két órát. Miután kitörölte az álmot a szeméből, elindultunk ebédelni, majd pedig beiratkoztunk a könyvtárba. A könyvtár után felfedeztük az egyik közeli szupermarketet, majd pedig hazaindultunk.
Az este nyugisan telt. Beata, Marcin, Michael, Giuseppe és Yassine elmentek itthonról. Li tévézett, én meg pihengettem. Beata és Michael hamarabb hazaért, mint a többiek, kb éjfél körül. Yassine egy kicsit később érkezett az egyik marokkói barátjával. Mire mindenki elcsendesedett volna, és leoltottunk a villanyt, hogy most már tényleg alszunk, erre Yassine úgy gondolta, hogy hajnal háromkor neki áll és eszik, felverve ezzel a csendet…:P Miután sikerült visszaaludni, Ági írt sms-t, hogy nem érzi valami jól magát, és hogy a holnapi belvárosi kiruccanásunk valószínű lefújva. Olyan hajnal 5 körül megérkeztek a többiek és feloltva a konyhában a villanyt, ami az én ágyammal szemben van, elkezdtek enni… Mondom még valaki valamivel előáll ezen az éjjelen?!?!? :D
Ma ismét ½ 9-kor kezdődött a finn óra. Megcsináltam a leckémet is, mint egy rendes kisdiák, de szerencsére nem volt rá szükség, nem ellenőriztük… :P Az óra rengeteg új szót hozott ismételten, no meg persze sok-sok házit! :P A finn és a vízkezelés órám között megint volt 2 óra szünet, így hazamentem és inkább otthon töltöttem az időt, majd visszamentem ebédelni és beültem az órámra.
Az óra után, hazasiettem, átöltöztem és jöttek a finn és más Erasmusos csoporttársaim, készültünk ugyanis az elsős beavatásra. Mivel mi is most kezdtük itt a sulit, így mi is tiszteletbeli elsősöknek számítunk. Milyen kedves, ugye?! :) A beavatás a japán kultúra jegyében zajlott, így becsavartuk magunkat valami sálfélével és a derekunkon átkötöttünk még egy másikat. Próbáltunk úgy kinézni, mint egy gésa, több-kevesebb sikerrel … :D Az első helyszínek a suli körül és a suliban voltak. Csapatalakítás, csapatnév megalkotása, bemutatkozás, acivity, színjátszás, finn sport, aminek nem tudom a nevét. Kis fa hasábok voltak egymásra pakolva két sorban és egy bizonyos távolságból egy baseballütő szerű faütővel el kellett találni és egy határvonalon kívül kellett ütni. Ezt télen játsszák a jégen, ahol jobban csúszik. A felhők viszont rohamosan közeledtek, és egyre jobban gyülekeztek felettünk. Még szivárványt is láttam! :) A belvárosi helyszínekre viszont már sajnos nem jutottunk el, mert időközben elkezdett esni az eső. Megázni a többieknek sem volt kedvük, így inkább felmentünk az egyik csoporttársam lakására és megvártuk még eláll az eső, majd beültünk a buli előtt egyet pizzázni és mentünk az Onnella-ba. Idő közben Ági is csatlakozott hozzánk. Nem volt valami nagy buli az Onnella-ban, de azért gépész mindig akad… :P Találkoztam gépészekkel, és nagyon jót beszélgettem Velük! Megismertem Őket a piros nadrágjukról…:P Volt egy lány is! :) Az egyikük oda adta a sapkáját és egész este abban roptam a táncot! :D Sajnos nem épp az én méretem volt, de azért szívesen viseltem! :) A buli sajnos hamar véget ért, hajnal 3-1/2 4 felé már csak lézengtek az emberek, így mi is úgy gondoltuk, hogy elindulunk hazafelé…
Ma reggel korán felkeltem és igyekeztem minél kevesebb zajt csapni, hogy a többieket ne ébresszem fel. A szokásos reggeli cappuccinom után bementem a városba és elintéztem a banki teendőimet a szállással kapcsolatban. Mivel igencsak esőre állt az idő, nem merészkedtem beljebb a belváros irányába. Féltem, hogy megázok és úgy gondoltam, hogy hiába van nálam az esernyőm, bicikli és esernyő nem a legjobb választás egy kiadós eső alatt. Szerencsére nem kapott el az eső! :) Délutánra nem javult az idő, sőt olyan csúnya, fekete felhők jöttek, hogy elkezdett esni az eső. Ma még beugrottam a suliba jelszót és felhasználó nevet kérni az iskolai rendszerhez.
Este szaunáztam egyet, ami nagyon jól esett ebben a borongós időben! Azon gondolkoztam, hogy ha már most ilyen jól esett, akkor mennyire jól fog esni a hosszú téli hideg estéken! :) Pár lakótársam bement a városba bulizni az Onnella-ba, ami egy nagyon jó hely. Jobb, mint otthon a Sing vagy akár még a Szote! Pedig ha már én, a nagy Szote-fan ilyet mondok, akkor biztos úgy van.
Ma volt az első finn órám, és emiatt nagyon izgatott voltam! :) ½ 9-kor kezdődött az egyetem nyelvi centrumában. 10 óráig tartott az óra. Nagyon gyorsan elrepült az idő, egyszer csak azt vettem észre, hogy már vége is, pedig még csak most kezdődött…:) Nagyon tetszik a nyelv és nekem, magyarként úgy érzem könnyebb tanulni, mert sok hasonló mássalhangzó van a nyelvben. A többieknek csak egyforma hangoknak tűnnek a különbözően kiejtett betűk…:D Szegény Tanárnőnek biztos szörnyű lehet hallgatni a sok, külföldi akcentussal beszélni próbáló cserediákot…:D Ráadásul 4 párhuzamos csoport van heti 4 órában… Szerencsére hasznát tudom venni a pénteken vásárolt angol-finn és magyar-finn szótáraknak! :) Rengeteg szót tanulunk a különbözően kiejtett hangok, betűk miatt, így van mit szótárazni, de sajnos a finnek nem ismerik a szótár füzetet…:P Ami a házi feladatot illeti, úgy érzem magam, mintha az általános iskolában lennénk…:) Bár egy kicsit modernebb kivitelben, ugyanis a leckét az interneten keresztül lehet meghallgatni, illetve letölteni. Kaptunk egy papírt, ahol le van írva, hogy mit és honnan kell megcsinálni, letölteni. Ezt nevezem modern oktatási rendszernek! :) Vajon mi mikor jutunk el erre a szintre? :P
A finn óra után gyorsan hazamentem, megittam egy cappuccinot, kicsit pihentem és még frissiben kiszótáraztam az ismeretlen szavakat. Majd pedig visszamentem és megebédeltem. Egész jó ételeket főznek itt, szóval nem halok éhen! :) Bár nekem hiányoznak egy kicsit a fűszerek. Ami viszont a legjobban hiányzik, az a jó friss kenyér. Itt csak csomagolt, szeletelt tartós kenyereket lehet kapni. Eddig még sehol nem találtam olyan boltot, ahol polcról le lehetett volna venni frissen sült kenyeret…:( Remélem talán a belvárosban van valahol pékség és mihamarabb megtalálom ..:P
Az ebéd után pedig kezdődött a következő órám déltől és tartott egészen 2 óráig.
Miután Ágit hazakísértem reggel, jobban mondva délelőtt, megreggeliztünk Nála és a nyakamba vettem a várost téli kabát után kutatva. Egyedül mentem, biciklivel, hogy megtanuljam az utat. Végre most már világosban is sikerült felfedezni a várost! :) Egyszerű errefelé közlekedni biciklivel, hiszen akármerre megyek a belvárosból, minden út Linnanmaa-ba vezet, ahol lakok! :) Ha jobbra megyek, akkor is és ha balra, akkor is! :) Tiszta jó. Nem lehet eltévedni…:P Bár éjjelente, számomra még csapatostól is félelmetes az erdőkön keresztül vezető bicikli utakon közlekedni, de a mókusokon és 1-2 rókán kívül más nincs az erdőben. De a többiek megnyugtattak, hogy nem kell félni, majd Ők megvédenek! :D Hát nem rendesek!?!?! :D
Érdekes, de a finneknek ez a napsütéses 15-16 fok nyárnak minősül és vidáman szaladgálnak rövid ujjú pólókban, halásznadrágokban és kis szandálkákban, miközben mi pulóverben, sapkában, sálban közlekedünk…:) Mondanom sem kell, hogy természetesen nem találtam még megfelelő vastagságú téli kabátot, de azért jól esett nézelődni és felfedezni a belváros kis üzleteit és hatalmas, olykor több emeletes plázát. Melyik nőnek ne volna ez kellemes időtöltés?!?!? :P
A belvárosi túrámról hazaérve már siettem is a szakom rendezvényére, amit a felsőbb évesek rendeztek az elsőéves „freshmen”-eknek. Egy épületben voltunk nem messze onnan, ahol lakom. Ezt az épületet a kar diákjai építették saját maguk! Hihetetlen, mennyire összetartóak és itt is mekkora közösségi élet folyik! :) A házban „csak” három szauna van… Itt beszéltek a sportéletről, a különböző hallgatókat segítő szervekről, és hasonló dolgokról. Az egyik állomáson palacsintát sütöttek Nekünk. Kicsit volt csak más íze a tésztának, lehet, hogy csak az itteni liszt miatt, de ugyan olyan vékony volt, ugyan úgy készült és ezt is lekvárral ettük. Épp aznap beszéltük Ágival, hogy a hétvégén majd palacsintát fogunk csinálni és lássatok csodát, én azt ettem már délután! Hát nem érdekes?!?!:)
Miután véget ért a rendezvény, rohantam haza, mert itthon viszont a spagetti party kezdődött! :D Az olaszok kb 40 főre csináltak spagettit…:D Amíg készült a kaja, mi Ágival elmentünk szaunázni. Húúú, nagyon jól esett! :) Utána a többiek is kedvet kaptak és a vacsi után Ők is szaunáztak egyett. Szóval ismét mi voltunk a vendéglátók. :) Nekem annyira nem ízlett, mivel a szószba tonhal volt keverve, de azért meg lehetett enni…:P Ennek következtében a reggel megint pakolással, takarítással és mosogatással indult…:)
A bulit kipihenve, frissen ébredve megreggeliztem és kimostam a ruháimat. Hihetetlen jó találmány ez a szárítógép…:D Két óra alatt kimostam a sötét és fehér ruháimat és meg is szárítottam őket. Ha nagy leszek én is veszek egy szárítógépet otthonra…:D A mosás és a délutáni szieszta után lementünk az egyik ház elé, ahol van egy kis fedett grillezésre alkalmas nyitott házikó. Vettünk húst, kolbászt, hagymát és mindent, ami a grillezéshez szükséges. Megsütögette mindenki a maga kis husikáját, közben beszélgettünk és megszerveztük az estét. Ma a kulturális program keretein belül a belvárosban volt találkozó. Hangulatos kis (nagy) hely, ami nap közben étteremként funkcionál. Nagyon tetszett a hely, lehetett karaoke-zni, bár többségében csak finn számok szerepeltek a kínálatban. Mielőtt elindultunk volna, Ági és én szaunáztunk egyet. Huhh, kimondottan jól esett! Imádom, hogy az apartman mellett két szauna is van, amiből egyet mi mindig kisajátítunk Magunknak...:P
A „kulturális programot” kipihenve, a vasárnap kissé egyhangúlag telt, mivel esett az eső és kicsit hűvösre fordult az idő. Így ezen a napon nem sok mindent csináltunk. Viszont akadt egy vendégünk két éjszakára. Az egyik francia srác, Jean kizárta magát a saját szobájából, a konyhaasztalán felejtette a kulcsát… Így 2 napra bővült a „party apartman” lakóinak száma. A szállással foglalkozó iroda csak hétfőn tudott segíteni a problémája megoldásában, így addig Nálunk töltötte az időt. Egyébként nem ez volt az első eset, hogy egy francia elhagyja a kulcsát… Egy másik srác, Sebastien az egyik buli alkalmával, a kulcsaival próbálta kinyitni a sörét, ami sikerült is, de a kulcsát letette az asztalra és utána viszont már nem találta ott… Majd csak hajnalban, a pakolás közben találtuk meg a micro mögött!! :D Szegényke halálra izgulta magát, de azért még bement a városba egyet partyzni…:D Szóval nem szívbajos a srác, de amikor visszaadtuk Neki a kulcsát, azt se tudta, hogy örömében mit mondjon…:) Mondtam is mindkét srácnak, hogy ezek után óvatosan tegyék le a kulcsaikat, különös tekintettel a konyhaasztalra…:D
Az este is nyugiban, buli és nagyobb összejövetel nélkül telt. Ági viszont ezen az éjjel itt aludt Nálunk! :) Hiába, Nálunk mindenki jól érzi magát…;)
A mai nap beszaladtam a városba a PSOAS-hoz a leendő apartmanommal kapcsolatos ügyet elintézni. Mivel kicsit csepergett az eső és nem akartam megázni, így úgy döntöttem, hogy inkább busszal megyek be a belvárosba. Itt rendkívül gyorsan végeztem. Mindenkinek ilyen gyors ügyintézést kívánok mindig mindenhol…:D Miután lerendeztem ezt 5 perc alatt, a belváros felé vettem az irányt. Megvártam Ágit a Mc Donald’s-ban, addig átnéztem és átgondoltam a kurzusaimat, hogy melyiket szeretném tanulni. Sajnos az óraváltozás miatt kicsit át kellett variálnom ezeket, de most már minden rendben van! :) Olyan dél, 1 óra körül ülhettem be a Mekibe. Meglepő, de itt nem az van, mint otthon ilyen tájban, hogy megtelik az étterem zsúfolásig és a pénztárosok meg a többi személyzet ide-oda kapkod, rohangál, kiabál… Alig voltak egy páran és ha 2-3 ember ált sorban, Ők is türelemmel kivárták a sorukat, nem idegeskedtek, hogy Ők sietnének. Abszolút nyugodtsággal és higgadtsággal végezték a munkájukat a dolgozók, mégis mindenki időben megkapta az ebédjét. Ágival csak néztünk és csodálkoztunk. Én például először egy kávét kértem – mivel nem árulnak cappuccinot…:( :P – és utána láttam, hogy almás pitével kedvezőbb áron van és jobban megéri. Azutána szóltam a csajnak, hogy almás pitével kérem, miután már lenyomta az összegzés és ennek ellenére mindenféle grimasz nélkül megcsinálta, sőt mondta is, hogy igen, így valóban jobban megéri és semmi probléma…:)Tetszett, hogy nincs az a nagy nyüzsi és pörgés itt. Bár mindenki megnézte, hogy mit eszünk és iszunk…:P De ezen nem lepődtünk meg, mivel az utcán is mindenki megnéz minket. Kissé kitűnünk a sok szőke, fehér bőrű finn közül…:)
Miután végeztünk az ebéddel, nyakunkba vettük a város. Betértünk egy-egy üzletben, nagyobb plázába és nézelődtünk. Rendkívül nagy a választék és az árak csak kicsit magasabbak, mint otthon, annyira nem vészes szerintem. Főleg ha lesi az ember a leárazásokat…:P Hihetetlen, de az egyik pláza könyvesboltjában találtam finn-magyar kisszótárt!!!! :D Otthon kisszótárt egyáltalán nem lehet kapni, és nagyon megörültem, hogy tudtam venni. Egyből vettem angol-finn változatot is, úgyis angolul tartják a nyelvórát. Ráadásul ez is le volt árazva…:D
Miután megállapítottuk, hogy nagyon jó cuccokat árulnak, lementünk az öbölbe. Mondanom sem kell, hogy nem csak ezt a területet, de az egész belvárost átjárja a sós tengeri hal szaga (illata?)…:) Ági gyönyörű képeket csinált a kikötőről és amint tudom, ígérem, Nektek is mutatok belőle párat. Kata! Ebben szeretném a segítségedet kérni! ;) Hol és hogyan lehet feltölteni képeket?
Reggel kilenckor fájó szívvel, de búcsút mondtam a jó meleg ágyamnak és felkeltem. Letusoltam, megittam a szokásos reggeli cappuccinomat elpakoltam a többiek utána konyhában…:P és útnak indultam az első órámra. :) (Miután tegnap nagy nehezen kibogarásztam, hogy mikor, hová és milyen órára kell mennem.) Water and wastewater treatment, azaz víz- és szennyvízkezelés. Kicsit tartottam, hogy milyen is lesz, mennyire lehet majd érteni vagy sem… Mivel nem láttam senki ismerőst, így odamentem egy csajhoz és megkérdeztem Tőle, hogy mi is a helyzet ezzel az órával kapcsolatban. Ő Brazíliából jött ide, de nem Erasmusos diák, hanem valami más és már régebb óta itt van. Nagyon kedves volt és mondta, hogy mindenben segít, amiben csak tud! :) Ez az óra nem csak Erasmusosoknak van, hanem a finn negyed és ötöd éveseknek is, Ők is angolul tanulják és angolul is vizsgáznak ebből a tantárgyból. Tetszik ez a dolog, Nálunk is lehetne bevezetni hasonlót, de szerintem a többség nem értene velem egyet…:P Azt gondoltam, hogy majd nem fogom érteni sem a tanárt, sem a tanagyagot, így tartottam egy kicsit az órától, de szerencsére nem így volt! :) Remélem a többivel is így lesz…:P
Ebben a periódusban csak ez az egy órám van keddenként és csütörtökönként. Déltől kezdődik, úgyhogy még annyira korán sem kellene kelnem, de mivel ugyan ezeken a napokon lesz a Survival Finnish, azaz a Túlélő finn kurzus 8:30-tól, így sajnos nem alhatok olyan sokáig… :P
Miután túléltem ezt a röpke 3 órát , mert ugyanis 15:00-ig tart, elmentem a boltba és vettem húst. Megígértem a lakótársaimnak, hogy ma én fűzök valami finom magyar kaját…:) Ágival a pörkölt mellett döntöttünk, de legközelebb a gulyás leveles lesz soron. :) Ezt tényleg mindenki ismeri, sőt volt aki ismerte a halászlét is, de mondtam, hogy azt sajnos nem tudok készíteni…:P szóval visszatérve a pörkölthöz, nagyon jó sikerült, nagyon ízlett Nekik!!! :) ennek nagyon örültünk Ágival. Mind elfogyott! Sajnos a jó szaftos részét Li elrontotta. Valami kínai kaját akart főzni és nem volt elég egy edény a rizsnek, hanem kettő kellett. Nem tudom miért, pedig jutott volna Neki is a pörköltből, de Ő olyan különc kínai…:P Kellett Neki a pörköltös edény és mindenféle kérdezés nélkül elvette az asztalról, és mire én kimondtam volna, hogy nehogy engedjen bele vizet, addigra már késő volt…:( Ágival fogtuk a fejünket, hogy a legjobb része kárba veszett, de nem baj, majd máskor nem hagyjuk! :)
Este a lakótársaim megint bulit akartak szervezni, de a többség a fáradságra hivatkozva – amit meg is értek – inkább az alvást választotta. Ettől függetlenül mi megtartottuk a mi kis „bulinkat”… :P Leültünk beszélgetni, darts-oztunk, zenét hallgattunk. Így megint sikerült „időben” ágyba kerülni… :D
A jól sikerült este után felkelve, erőt vettem magamon és letusoltam, megreggeliztem, majd pedig Ágival bementünk a városba bankszámlát nyitni és igazolványképet csináltatni. Az én intézetem információs előadása délután 1-kor kezdődött, így rohantam vissza a suliba. Hihetetlen, hogy mindenki, de tényleg mindenki keni-vágja az angolt. Bárkit megkérdeztem, eddig nem mondta azt, hogy nem beszél angolul! Ennek ellenére se a bankban, se az utcákon, se a boltban az élelmiszereken nincs ráírva angolul, hogy mi az az adott valami. Nagyon jó, hogy Ágival mentem számlát nyitni. Ő finnül beszélt a bankos nővel, így jobban megértette és jobban tudott segíteni nekem. Utána a diákigazolványhoz szükséges képeket készítettük el. Mondanom sem kell, hogy újabb jó sikerült fotó készült rólam…:D Majd amikor végeztünk, gyorsan visszamentem az egyetemre, ahol kezdődött az információs előadás a saját karunkkal kapcsolatban. Ezt körülbelül fél óra alatt le is zavartuk, de mivel nem volt órarendem, így visszamentem kérdezősködni. Elég bonyolult rendszer, mivel a féléven belül van három periódus és általában a különböző kurzusok nem tartanak egy teljes félévig. Nagy nehezen sikerült kihámoznom belőle, hogy csütörtökön lesz órám. Amíg ezzel foglalatoskodtam, addig elkezdett esni az eső és kicsit megáztam… Még jó, hogy 3 percre lakok biciklivel az egyetemtől…:P Igyekeztem nem megázni, ami elég jól sikerült…:D
Este nagy egyetemi nyitóbuli volt az egyik szigeten. A buli neve Vulcanalia. Rengetek ember volt ott, tényleg mindenki eljött bulizni. Érdekes, hogy itt az egyetemen, aki valamilyen mérnöki szakot vagy természettudományos szakot tanul, azoknak különböző színű egybe részes overálja van. A gépészeknek például piros…:D Nagyon jól néznek ki benne! :) Hasonló, mint a Forma1-ben a szerelőknek és különböző kör alakú emblémákat varrnak rá. Nagyon tetszik! :) Ha lesz rá lehetőség, akkor mindenképpen beszerzek egyet…:P ezen a ruhákon kívül még hasonló sapkát is viselnek, amin van egy bojt. Ez a bojt egy zsinóron van, ami annál rövidebb, minél régebb óta jársz az egyetemen. Fantasztikusan jól néznek ki benne. Miközben mentünk a szigetre, megismerkedtünk egy finnel, aki ahogy megtudta, hogy magyarok vagyunk, egyből a Tokaji aszú jutott eszébe és elővett egy kis könyvet, amiben volt egy olyan ének, ami a magyar borokról szólt és elénekelte…:D Vicces volt, főleg hogy nem értettük, de azt mondta, hogy arról szól, mennyire finomak a magyar borok. Megjegyzem, még igaza is van… :P
Hajnalban, amikor hazaértünk biciklivel és beértünk a lépcsőházba, megfogtam a fűtőtestet és meleg volt! Itt már éjszakára bekapcsolják a fűtést, ugyanis, olyan 12-13 fok van éjszakánként. Nappal egész kellemes az idő. Általában szépen süt a nap és ha el is van borulva, akkor egy kicsit (vagy épp nagyon, mint ma:D) esik, de utána kiderül az égbolt és már újra süt is a nap. Fantasztikusan szép látvány innen a 8. emeletről látni a naplementét olyan este 8 körül… :)
A mai nap az egyetem számítógépes rendszeréről, a könyvtárról, az apartmanokkal kapcsolatos házirendről szóló előadásokat hallgattunk. Egész nap nagyon izagtott voltam, mivel a kummi student-em e-mailt és sms-t is írt, hogy megérkezett a bőröndöm Ouluba.
Hétfőn, a Welcome coffe-n szemügyre vettem a többi, Magyarországról érkező diákot is és ma megpróbáltam a közelükbe kerülni. Eddig egy lánnyal ismerkedtem meg, akit Áginak hínak és az ELTE-n tanul magyar nyelv és irodalmat és a másik szakja a finn nyelv és kultúra. Ő még a régi öt éves képzésben tanul és most utolsó éves az egyetemen. Nem Erasmus-os hallgató, hanem valami másik programban vesz rész, ami kimondottan arról szól, hogy lehetőséget nyújt azoknak a hallgatóknak, akik otthon finnül tanulnak. Ő így került ide. Nagyon aranyos, mióta megismerkedtünk, sokat vagyunk együtt. Annyira jó magyar szót hallani! :) Végre én is tudok valakivel a saját anyanyelvemen beszélni! :)
Hihetetlen, de a finnek, itt menzán, már 10-11 óra körül elkezdenek ebédelni. Nehéz ezt így megszokni, de nem lehetetlen! :) Ma óriási sor volt a menzán, többet álltunk sorba Ágival, mint amennyi időt evéssel töltöttünk. Fantasztikusan jó a menza. Nem svédasztalos, de szabadszedéses rendszer működik. Mindig van friss saláta, amit hihetetlenül jó dolognak tartok. Az ebéd mindig 2-3 fajta ételből áll össze. Lehet szedni vegyesen. A másik érdekes dolog, hogy a finnek tejet isznak az ebédhez!!! :D Első nap én is kipróbáltam, de annyira nem nyerte el a tetszésemet, főleg, hogy pont abból a tejből ittam, amiben nem volt zsír. Az íze kb. olyan volt, mintha vizet innék egy kis tejjel. Mondanom se kell, a második nap már nem próbálkoztam ilyenekkel…:P Egyébként egész jó kajákat főznek, csak nagyon sótlanul. Első nap, amikor még a lengyelekkel ettem, nevettek, mert én mindent megsóztam, megborsoztam. Mondták is, hogy látszik, hogy Magyarországról jöttem, mert fűszeresen eszek…:)
Ebéd után aztán gyorsan felkerekedtem és elmentem megkeresni a kummimat, ami nem volt egyszerű. Először rossz irányban indultam el. Mivel láttam, hogy reménytelen feladat egyedül, helyismeret nélkül megtalálni az intézetet, amit megírt sms-ben, így felkerestem az info pultot és megkérdeztem, hogy merre is van ez a részleg. Természetesen még így is eltévedtem kétszer…:P Nem biztos, hogy újra vissza tudnék találni…:D Hihetetlenül nagy ez az egyetem. Minden egy helyen van, nem igazán kell kimenni az épületből, ha az egyik részlegről a másik részlegbe akarsz átjutni. Az épületek találkozásánál, a nagyobb csomópontokban a mennyezetről lógó, sárga táblákról lehet informálódni, hogy mi merre van. A falak színesek (sárga, zöld, kék, piros…). Komolyan, inkább az hinné az ember, hogy egy metró aluljárójában van, minthogy egy egyetemen…:D
Miután nagy nehezen rátaláltam a kummimra, közölte velem, hogy van egy telefonszám, ami fel kell hívnom és megbeszélni, hogy mikor és hová hozzák a csomagomat. Ezzel már csak az volt a probléma, hogy nem tudtam a pontos címemet…:P De megadta és felhívtuk, ill. próbáltuk felhívni a finn kártyás telefonomról először is Őt, hogy működik-e. Miért is volna olyan egyszerű az élet… Természetesen nem működött a telefon, nem tudtam felhívni Őt. Valami nő finnül kezdett el gagyogni, gondolom azt, hogy nem jó a szám, keveset ütöttem be (erre csak később jöttem rá). Bár a kummim megnézte és szerinte jó telefonszámot írt be a telefonban. Nagy elkeseredésemben mondtam Neki, hogy mivel nekem amúgy most is előadásom van, így inkább visszamegyek és majd a saját, magyar telefonomról próbálom meg felhívni. Miközben mentem vissza az előadásra, nem hagyott nyugodni ez a telefon ügy… Csak megpróbáltam felhívni a repteret és csodák csodájára, működött! :) Először itt is valami géphang kezdett el beszélni és volt egy sípszó utána, mikor abbahagyta a beszédet. Gondoltam magamban, ha abból indulok ki, hogy „Kérjük a sípszó után hagyjon üzenetet’”, akkor talán most kellene elkezdeni beszélni…:D Így is tettem, elmondtam, hogy ki vagyok, honnan, mikor jöttem, mi a problémám és hogy mikor tudnak segíteni ebben? Nem telt bele 2 perc, és máris visszahívtak! :) Gyorsan letárgyaltam, hogy mikorra és hová hozzák, aztán pedig bementem az előadásra, ami kb. 5 perc múlva véget is ért…:P
Mivel a tömegközlekedés nagyon drága, elhatároztuk, hogy veszünk biciklit. A lakótársaimnak már hétfőn sikerült venni biciklit, de én akkor is már a csomagomat hajtottam-sikertelenül- így lemaradtam a vételről… Ágival és a másik magyar diákkal – Petivel - besétáltunk a városba, aki kb. 5-6 km az egyetemtől. Nagyon szép erdős tájon keresztül vezet az út a városig! :) A levegő friss, tiszta, nem az a nagyvárosi, büdös koszos levegő…:P Mindenhol hatalmas fenyőfák és a tövükben sok-sok különböző fajtájú gomba. A bicikli út nagyon jó minőségű! A téli nagy fagyok ellenére sehol egy repedés, sehol egy kátyúfoltozás. Csak nagyon elvétve akad 1-2 hajszálvékony hiba.
Bicikli vásárlás tekintetében sikerrel jártunk. Végre valami, ami elsőre sikerült…:P Hazafelé így már biciklivel mentünk. Itt mindenki biciklivel jár. Nagyon érdekes! Ennyi biciklit még életemben nem láttam! Igyekeztem is haza, mert jött a csomagom és nem akartam, hogy lekéssem…:P Miután megérkezett, kipakoltam belőle a kajákat és utána irány a tusoló!!! :D Biztos álltam alatta 15-20 percet! :) Hajat mostam és élveztem a jó meleg vizet és azt, hogy végre nem egy konyhai törölgető ruha méretű törölközőbe kell törölköznöm…:D Annyira jól esett, hogy el sem tudom mondani…:)
Estére csináltunk magunknak beszélgetős, összeülős partyt, ami annyira jól sikerült, hogy kb hajnali 2-3 ig tartott. Most mi voltunk a házigazdák. Mivel egyelőre nekünk van a legnagyobb apartmanunk, így itt sok ember elfér és hétfőn azt is, elintéztük, hogy 10 után is legyen áramunk…:P Elég sokan összejöttünk. Franciák, németek, olaszok, lengyelek és néha-néha feltűnt 1-1 kummi is. Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, de elkezdünk irogatni néhány szót és tanítgatni egymást a másik nyelvére. :) A franciák nagyon profik, már tudják mondani, h egészségedre, szép szemed van és szeretlek…:D Mindig, mikor meglátnak, elkezdik mondani, hogy egészségedre! :D
A regisztráció 9kor kezdődött az egyetem aulájában. Hatalmas épület, van 3-4 menzája, papír-írószer és édességboltja, fénymásolója és a folyosókon sok-sok számítógéppel, ahol internetezni lehet, persze jelszóval, amit, majd ha minden igaz, holnap ismertetnek Velünk.
A nap egy Welcome coffee-val indult, ami bevallom jól esett, mivel a bőröndömben maradt a cappuccinom…L
A mai nap legjobb történése: VÉGRE VAN TAKARÓM ÉS PÁRNÁM!!!! Jupíííí! J
Délután a finn oktatásról tartottak előadás és arról, hogy hogyan lehet tanulni finnül, itt az egyetemen.
Az előadás után bementünk a városba, lerendeztük a szállást és próbáltam megkeresni a bőröndömet, de nem találtam senki illetékes személyt, aki segíteni tudott volna nekem ebben. Holnap viszont mindenképpen, addig haza nem jövök, amíg valaki utol nem éri a repteret és meg nem kérdezi, hogy hová szállítják a csomagomat.
Október elsején költözök a végleges szálláshelyemre, és addig itt maradok ebben az apartmanban. Sajnos itt nem valami fényes a net, nekem nem igazán jön be, a többiek gépén pedig nem nagyon akarok lógni, úgyhogy addig korlátozva leszek a nethasználatban… L már alig várom, az október elsejét… :P
A belvárosba érve, ahogy leszálltunk a buszról, azonnal megcsapott a halszag… Ez tényleg egy halszagú kisváros, ahogy említették. Nem mondom, hogy büdös, de azért vagy egy jellegzetes szag/illat (?) itt…:D Délután annyira fújt a szél, hogy elhozta egészen az egyetemig. Eddig még nem éreztük ez, de most…:D
Délelőtt gyönyörűen sütött a nap és még hideg sem volt, viszont délután, mire hazaértem, már elkezdett esni az eső. Ahogy kinézek az apartmanból, az egyik oldalon süt a nap, a másikon, pedig csúnyán el van borulva… Az eső után pedig gyönyörűen kisütött a nap ismét és szépen lehet látni, ahogy alábukik a horizontnak. Nem semmi időjárás. :P
A többiek most épp a szaunában pihenik ki a nap fáradalmat. Én viszont fürdőruha és nagyobb törölköző híján, nem tartottam Velük. Még jó, hogy betettem a kézipoggyászba egy kis konyharuhát, így most azt használom törölközőnek…:P
A mai nap nem sok érdekességet hozott. Miután átaludtuk jóformán az egész délelőttöt, délután sem csináltunk semmi érdemlegeset. Elmentünk a boltba, ami vasárnap 12-kor nyit. Este olasz kaját ettünk. Az olasz cserediák, akit Giuseppe-nek hívnak paradicsomos, halas tésztát készített vacsorára. Nem volt rossz, de annyira teleettem magamat, hogy utána még az illatától is hal ízt éreztem a számban…:D
Vacsora után még egy kicsit próbálgattam az internetet, amíg el nem veszik újra az áramot, de nem sikerült netet csiholnom. Majd 10 óra után lementünk a mosókonyhába, biliárdoztunk egy kicsit, utána, pedig sétáltunk egyet a városba. Mivel nem működött a szauna, úgy gondoltuk, az lesz a megfelelő hely az esti party számára. Fogtuk a gyertyáinkat és a telefonjainkat és beültünk a szaunába beszélgetni.
Reggel fél 8kor indultunk el Szegedről. Nem valami kellemes volt az idő, de legalább az vígasztalt, hogy megsirat az időt, hogy elmegyek és legalább nem csak én fogok Ouluban fázni, hanem most már talán Ti is…:P Miután búcsút intettem a szobámnak és pár szomszédnak, akikkel a lépcsőházban összefutottam, bepakoltuk a csomagjaimat az autóba és elindultuk Ferihegy 2A-ra. Útközben, nagyjából Kiskunfélegyháza és Kecskemét magasságában kettős, teljes szivárványt láttunk. Nagyon szép volt! :) Gondoltam, ezek után már minden csak jól sülhet el, de tévedtem… Erről majd kicsit később.
Mikor felértünk Ferihegyre, a szél igencsak fújt és egy kicsit csepergett az eső is. Kicsit aggódtam a bőröndöm súlya és a többi táskám száma miatt…A bőröndöm 23.5 kg volt, de szerencsére nem kellett fizetnem a túlsúly miatt. :P Volt még egy nagy retikülöm, a laptop táskának kinevezett iskolatáskám és egy kisbőröndöm. Ez mind fel a gépre, kézipoggyász címszó alatt…:D A fémkapunál természetesen becsipogott a csizmám csatja, de a táskák miatt nem szóltak.
A becsekkolás simán ment. Rendben mindenki felszállt a gépre. Megtaláltam a helyemet is. Sajnos nem az ablak mellett ültem, hanem pont szélen, de azért igyekeztem kifelé tekingetni az ablakom, amikor csak volt rá lehetőségem. Nagyon szép volt a táj, már amennyit láttam belőle… :P Közben kis mini kivetítőkön, nyomon követhettük, hogy merre járunk, mennyi az idő Budapesten és Helsinkiben, hány fok a külső hőmérséklet, milyen magasan járunk és hogy milyen sebességgel megy a repülőgép.. A legnagyobb magasság valamivel 11000 méter magasság felett volt, itt olyan -54 fok volt. Gondoltam magamban, Finnországban, a földön csak nem lesz ilyen hideg…:D A max sebesség az kb. 950 km/h volt. Nem semmi…:P A repülőn kaptam ebédet, finom volt, csak kevés! :P Pedig ha én mondom, hogy kevés, akkor tényleg az volt. Csirke volt rizzsel és jó kis fűszeres paradicsomos, currys szósszal. Nagyon ízlett! Kb. akkora dobozkában kaptuk, mint amekkorában otthon a füstölt hal van, csak ez a doboz műanyag volt és kétszer olyan magas, mint a konzerv. Járt mellé víz, üdítő, kávé és csoki is.
Helsinkibe érve napos, és kellemes idő fogadott, 22 fok volt. A kései indulás következtében viszont csak ½ órám maradt az átszállásra. Kicsit aggódtam is, hogy mi lesz így, féltem, hogy ha eltévedek, akkor itt hagynak…:D Szerencsére nem így történt, mivel beléptem a reptér érkező oldalára, ahol a busz kirakott és felmentem egy lépcsőt és pont ott volt a kapu, ahol be kellett csekkolnom! Tiszta szerencse! J
Helsinki és Oulu között szintén nem az ablak mellett ültem, de legalább most középen, nem pedig a szélen. Felhők felett repültünk és nem sok mindent láttam, sajnos A tenger felett nem volt felhős az ég és itt le tudtam nézni. Nagyon gyönyörű volt a kilátás. Ezen az úton viszont már annyira nem volt kedvem kukucskálni is, mivel a nagy rohanás és az izgalom éreztette hatását, megfájdult a fejem és nem éreztem valami túl jól magamat. 2-3 légörvénybe belekeveredtünk és akkor zötykölődött rendesen a gép…:P Kaptunk a repülőn barna zsemléből készült szendvicset, vizet, kávét és narancslevet.. Úgy egy 20 percre el is szundítottam. Addigra viszont felébredtem, mikor a tenger felé értünk. Nem tudom miért, de egy jó nagy kört és egy kis kunkort is. Ouluba érve 18 fok és felhős ég fogadott. A reptér nem nagy, nem lehet benne eltévedni. Pont ideális…:P
A csomagfelvételnél viszont sajnos azzal kellett szembesülnöm, hogy nincs meg a csomagom, ott maradt Helsinkiben! Ugyan nem estem pánikba, de ennek nem nagyon örültem. Arra gondolok, hogy azért maradt ott a csomagom, mert késett a gép és az átszállásra nekem sem volt túl sok időm, nemhogy még a csomagomat átrakják a másik gépbe. Nem csak én jártam így. Egy szintén Erasmus-os cserediáklány, aki Amerikából jött, szintén így járt. Neki valószínűleg Londonban keverték el a csomagjait. Vele gyorsan kitöltöttem egy formanyomtatvány, amit ilyenkor szoktak. A címemet sajnos akkor még nem tudtam így az egyetem és a központi koordinátor elérhetőségét adtam meg, így gondolom, hogy csak hétfőn tudják utolérni Őt.
A busz, ami a városba hozott be, 40 perc alatt ért az egyetemre. Itt várt a Kummim, vagyis a segítő diák. Jól beszél angolul, de olyan finn akcentussal, hogy alig értem, amit mond…:S :D Nem valami társasági személy lehet, mert este, amikor csináltunk egy kis ismerkedős, bulizós estét, akkor Ő nem volt itt. Megmutatta a szállást, és hogy hogyan jutok el az egyetemre. Ideadta a kulcsot és megmutatta az apartmant, amiben ideiglenesen lakok, amíg nem találnak nekem megfelelő szállás. Nem rossz szállás, pont ideális, ha bulit akar csinálni az ember, de ha majd ott tartunk, hogy pihenni is kell és esetleg tanulni :P akkor nem egy ideális szálláshely. 11-en vagyunk itt. Galériás, egy légterű, amerikai stílusú apartman a 8. emeleten. A kilátás szép és a folyosón lévő 2 szaunába külön bejáraton be lehet menni innen is. Az áramot viszont este 10 után kikapcsolják és akkor se zene, se laptop, se TV, se világítás, se semmi… 10 után az ismerkedéses bulink be is fejeződött. Megbeszéltük a többiekkel, hogy elmegyünk bulizni, de én annyira elfáradtam, hogy elaludtam és másnap délelőtt ½ 11kor ébredtem fel.
A szállás másik szépséghibája, hogy nincs se takaró, se párna, se ágynemű, se semmi, úgyhogy kénytelen voltam 2 nadrágban és 2 pulóverben aludni. A párnám a mellényem volt és az egyik sálammal próbáltam betakarózni több-kevesebb sikerrel…
Tegnap a nagy rohanásban nem volt már időm és erőm leírni a nap eseményeit, így arra döntésre jutottam, hogy inkább felkelek egy kicsit korábban és majd reggel leírom! :)
Tegnap Makón jártam és elbúcsúztam Kereszt szüleimtől, nagynénéimtől, nagybátyáimtól és unokatesóimtól. Nagyon jól éreztem magamat és örültem, hogy el tudtam Tőlük köszönni, bár délután már éreztem az egész nap kihagyását...
Este még 2-3-szor átpakoltuk Anyával a bőröndöt, de sehogy nem akart könnyebb lenni. Egyszerűen nem akartam elhinni! Pedig már minden felesleges dolgot kipakoltam belőle! Sőt, nem is volt benne felesleges dolog, csak a szükséges ruhákat még jobban lekorltoztam. Remélem, azért nem fogok megfagyni! annyira...:P Tudom, hogy ez hihetetlenül hangzik egy nő szájából, de az én bőröndömben nincs felesleges cucc! :D No mindegy, még most mindjárt nekiugrok utóljára és aztán lesz, ami lesz! :)
Már nagyon kíváncsi vagyok az átszállásra, kicsit izgulok is, nehogy eltévedjek a reptéren és lekéssem a csatlakozást. :P De már kitaláltam, hogy hogyan fogom! Követem a többséget, aki átszálló utas és megyek utánuk, hátha szerencsém lesz , és lesz aki esetleg Ouluba megy! Na, ez nem azt jelenti, hogy megyek utánuk, mint a kisbirka és nem nézek semere, nem olvasok semmit! :)
