Eredetileg úgy terveztük, hogy reggel intézzük el a banki teendőinket, de inkább délutánra halasztottuk. Délelőttünket a könyvtárban töltöttük, majd ebéd után indultunk a bankba. Végre átvehettük a bank kártyáinkat, de mivel nem volt hozzá pin kód, így nem sokra mentük vele… Itt ugyan is a bank kártyát és a pin kódot is postán kézbesítik ki és egyszerűen bedobják a postaládába. Nem tudom, hogy milyen hiba csúszott a banki rendszerben, de se nekem, se Áginak nem volt hozzá pin-kód. Rendeltünk hozzá, de ez sem ment olyan egyszerűen, mint ahogy szerettük volna. Áginak mázlija is volt, mivel finnül mondta el a problémáját, de mivel én angolul próbálkoztam és megint ahhoz a nőhöz kerültem, aki egy kukkot nem ért angolul, így nehéz volt… Én viszont finnül nem értek annyira, így a köztünk lévő kommunikációs szakadék csökkentése érdekében elkalauzolt egy másik ügyintézőhöz, éppen oda, ahol Ági volt. Így aztán félig finnül és félig angolul kommunikáltunk…:D Az ügyintéző azt mondta, hogy csütörtök-péntek körül meg fog érkezni minden bizonnyal a várva várt kódunk, csak még egy kis türelmet kért Tőlünk.
A banki herce-hurca után félig megelégedve és a bank kártyánkat a kezünkben tartva indultunk tovább a belváros irányába. A biciklivel történt incidensem után, jobbnak láttam, ha csak tiszta, száraz időben ülök fel rá és inkább vettem bérletet. Igazán érdekes helyen árulják a bérletet… A Stockmann 3. emeletén a porcelánok között rengeteg ember várt a sorszámával a kezében. Én is húztam sorszámot, kitöltöttem az igényléshez szükséges papírt és vártam a soromra. Röpke 20 perc alatt sikerült is elintézni. Amíg én várakoztam, addig Ági ezt a hihetetlen helyszín fényképezte, mert Ő is alig akarta elhinni. Mit mondjak, elég vicces…:)
