A mai nap az egyetem számítógépes rendszeréről, a könyvtárról, az apartmanokkal kapcsolatos házirendről szóló előadásokat hallgattunk. Egész nap nagyon izagtott voltam, mivel a kummi student-em e-mailt és sms-t is írt, hogy megérkezett a bőröndöm Ouluba.

Hétfőn, a Welcome coffe-n szemügyre vettem a többi, Magyarországról érkező diákot is és ma megpróbáltam a közelükbe kerülni. Eddig egy lánnyal ismerkedtem meg, akit Áginak hínak és az ELTE-n tanul magyar nyelv és irodalmat és a másik szakja a finn nyelv és kultúra. Ő még a régi öt éves képzésben tanul és most utolsó éves az egyetemen. Nem Erasmus-os hallgató, hanem valami másik programban vesz rész, ami kimondottan arról szól, hogy lehetőséget nyújt azoknak a hallgatóknak, akik otthon finnül tanulnak. Ő így került ide. Nagyon aranyos, mióta megismerkedtünk, sokat vagyunk együtt. Annyira jó magyar szót hallani! :) Végre én is tudok valakivel a saját anyanyelvemen beszélni! :)

Hihetetlen, de a finnek, itt menzán, már 10-11 óra körül elkezdenek ebédelni. Nehéz ezt így megszokni, de nem lehetetlen! :) Ma óriási sor volt a menzán, többet álltunk sorba Ágival, mint amennyi időt evéssel töltöttünk. Fantasztikusan jó a menza. Nem svédasztalos, de szabadszedéses rendszer működik. Mindig van friss saláta, amit hihetetlenül jó dolognak tartok. Az ebéd mindig 2-3 fajta ételből áll össze. Lehet szedni vegyesen. A másik érdekes dolog, hogy a finnek tejet isznak az ebédhez!!! :D Első nap én is kipróbáltam, de annyira nem nyerte el a tetszésemet, főleg, hogy pont abból a tejből ittam, amiben nem volt zsír. Az íze kb. olyan volt, mintha vizet innék egy kis tejjel. Mondanom se kell, a második nap már nem próbálkoztam ilyenekkel…:P Egyébként egész jó kajákat főznek, csak nagyon sótlanul. Első nap, amikor még a lengyelekkel ettem, nevettek, mert én mindent megsóztam, megborsoztam. Mondták is, hogy látszik, hogy Magyarországról jöttem, mert fűszeresen eszek…:)

Ebéd után aztán gyorsan felkerekedtem és elmentem megkeresni a kummimat, ami nem volt egyszerű. Először rossz irányban indultam el. Mivel láttam, hogy reménytelen feladat egyedül, helyismeret nélkül megtalálni az intézetet, amit megírt sms-ben, így felkerestem az info pultot és megkérdeztem, hogy merre is van ez a részleg. Természetesen még így is eltévedtem kétszer…:P Nem biztos, hogy újra vissza tudnék találni…:D Hihetetlenül nagy ez az egyetem. Minden egy helyen van, nem igazán kell kimenni az épületből, ha az egyik részlegről a másik részlegbe akarsz átjutni. Az épületek találkozásánál, a nagyobb csomópontokban a mennyezetről lógó, sárga táblákról lehet informálódni, hogy mi merre van. A falak színesek (sárga, zöld, kék, piros…). Komolyan, inkább az hinné az ember, hogy egy metró aluljárójában van, minthogy egy egyetemen…:D

Miután nagy nehezen rátaláltam a kummimra, közölte velem, hogy van egy telefonszám, ami fel kell hívnom és megbeszélni, hogy mikor és hová hozzák a csomagomat. Ezzel már csak az volt a probléma, hogy nem tudtam a pontos címemet…:P De megadta és felhívtuk, ill. próbáltuk felhívni a finn kártyás telefonomról először is Őt, hogy működik-e. Miért is volna olyan egyszerű az élet… Természetesen nem működött a telefon, nem tudtam felhívni Őt. Valami nő finnül kezdett el gagyogni, gondolom azt, hogy nem jó a szám, keveset ütöttem be (erre csak később jöttem rá). Bár a kummim megnézte és szerinte jó telefonszámot írt be a telefonban. Nagy elkeseredésemben mondtam Neki, hogy mivel nekem amúgy most is előadásom van, így inkább visszamegyek és majd a saját, magyar telefonomról próbálom meg felhívni. Miközben mentem vissza az előadásra, nem hagyott nyugodni ez a telefon ügy… Csak megpróbáltam felhívni a repteret és csodák csodájára, működött! :) Először itt is valami géphang kezdett el beszélni és volt egy sípszó utána, mikor abbahagyta a beszédet. Gondoltam magamban, ha abból indulok ki, hogy „Kérjük a sípszó után hagyjon üzenetet’”, akkor talán most kellene elkezdeni beszélni…:D Így is tettem, elmondtam, hogy ki vagyok, honnan, mikor jöttem, mi a problémám és hogy mikor tudnak segíteni ebben? Nem telt bele 2 perc, és máris visszahívtak! :) Gyorsan letárgyaltam, hogy mikorra és hová hozzák, aztán pedig bementem az előadásra, ami kb. 5 perc múlva véget is ért…:P

Mivel a tömegközlekedés nagyon drága, elhatároztuk, hogy veszünk biciklit. A lakótársaimnak már hétfőn sikerült venni biciklit, de én akkor is már a csomagomat hajtottam-sikertelenül- így lemaradtam a vételről… Ágival és a másik magyar diákkal – Petivel - besétáltunk a városba, aki kb. 5-6 km az egyetemtől. Nagyon szép erdős tájon keresztül vezet az út a városig! :) A levegő friss, tiszta, nem az a nagyvárosi, büdös koszos levegő…:P Mindenhol hatalmas fenyőfák és a tövükben sok-sok különböző fajtájú gomba. A bicikli út nagyon jó minőségű! A téli nagy fagyok ellenére sehol egy repedés, sehol egy kátyúfoltozás. Csak nagyon elvétve akad 1-2 hajszálvékony hiba.

Bicikli vásárlás tekintetében sikerrel jártunk. Végre valami, ami elsőre sikerült…:P Hazafelé így már biciklivel mentünk. Itt mindenki biciklivel jár. Nagyon érdekes! Ennyi biciklit még életemben nem láttam! Igyekeztem is haza, mert jött a csomagom és nem akartam, hogy lekéssem…:P Miután megérkezett, kipakoltam belőle a kajákat és utána irány a tusoló!!! :D Biztos álltam alatta 15-20 percet! :) Hajat mostam és élveztem a jó meleg vizet és azt, hogy végre nem egy konyhai törölgető ruha méretű törölközőbe kell törölköznöm…:D Annyira jól esett, hogy el sem tudom mondani…:)

Estére csináltunk magunknak beszélgetős, összeülős partyt, ami annyira jól sikerült, hogy kb hajnali 2-3 ig tartott. Most mi voltunk a házigazdák. Mivel egyelőre nekünk van a legnagyobb apartmanunk, így itt sok ember elfér és hétfőn azt is, elintéztük, hogy 10 után is legyen áramunk…:P Elég sokan összejöttünk. Franciák, németek, olaszok, lengyelek és néha-néha feltűnt 1-1 kummi is. Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, de elkezdünk irogatni néhány szót és tanítgatni egymást a másik nyelvére. :) A franciák nagyon profik, már tudják mondani, h egészségedre, szép szemed van és szeretlek…:D Mindig, mikor meglátnak, elkezdik mondani, hogy egészségedre! :D

Hamnarosan ujra jelentkezek...:)