Reggel fél 8kor indultunk el Szegedről. Nem valami kellemes volt az idő, de legalább az vígasztalt, hogy megsirat az időt, hogy elmegyek és legalább nem csak én fogok Ouluban fázni, hanem most már talán Ti is…:P Miután búcsút intettem a szobámnak és pár szomszédnak, akikkel a lépcsőházban összefutottam, bepakoltuk a csomagjaimat az autóba és elindultuk Ferihegy 2A-ra. Útközben, nagyjából Kiskunfélegyháza és Kecskemét magasságában kettős, teljes szivárványt láttunk. Nagyon szép volt! :) Gondoltam, ezek után már minden csak jól sülhet el, de tévedtem… Erről majd kicsit később.
Mikor felértünk Ferihegyre, a szél igencsak fújt és egy kicsit csepergett az eső is. Kicsit aggódtam a bőröndöm súlya és a többi táskám száma miatt…A bőröndöm 23.5 kg volt, de szerencsére nem kellett fizetnem a túlsúly miatt. :P Volt még egy nagy retikülöm, a laptop táskának kinevezett iskolatáskám és egy kisbőröndöm. Ez mind fel a gépre, kézipoggyász címszó alatt…:D A fémkapunál természetesen becsipogott a csizmám csatja, de a táskák miatt nem szóltak.
A becsekkolás simán ment. Rendben mindenki felszállt a gépre. Megtaláltam a helyemet is. Sajnos nem az ablak mellett ültem, hanem pont szélen, de azért igyekeztem kifelé tekingetni az ablakom, amikor csak volt rá lehetőségem. Nagyon szép volt a táj, már amennyit láttam belőle… :P Közben kis mini kivetítőkön, nyomon követhettük, hogy merre járunk, mennyi az idő Budapesten és Helsinkiben, hány fok a külső hőmérséklet, milyen magasan járunk és hogy milyen sebességgel megy a repülőgép.. A legnagyobb magasság valamivel 11000 méter magasság felett volt, itt olyan -54 fok volt. Gondoltam magamban, Finnországban, a földön csak nem lesz ilyen hideg…:D A max sebesség az kb. 950 km/h volt. Nem semmi…:P A repülőn kaptam ebédet, finom volt, csak kevés! :P Pedig ha én mondom, hogy kevés, akkor tényleg az volt. Csirke volt rizzsel és jó kis fűszeres paradicsomos, currys szósszal. Nagyon ízlett! Kb. akkora dobozkában kaptuk, mint amekkorában otthon a füstölt hal van, csak ez a doboz műanyag volt és kétszer olyan magas, mint a konzerv. Járt mellé víz, üdítő, kávé és csoki is.
Helsinkibe érve napos, és kellemes idő fogadott, 22 fok volt. A kései indulás következtében viszont csak ½ órám maradt az átszállásra. Kicsit aggódtam is, hogy mi lesz így, féltem, hogy ha eltévedek, akkor itt hagynak…:D Szerencsére nem így történt, mivel beléptem a reptér érkező oldalára, ahol a busz kirakott és felmentem egy lépcsőt és pont ott volt a kapu, ahol be kellett csekkolnom! Tiszta szerencse! J
Helsinki és Oulu között szintén nem az ablak mellett ültem, de legalább most középen, nem pedig a szélen. Felhők felett repültünk és nem sok mindent láttam, sajnos A tenger felett nem volt felhős az ég és itt le tudtam nézni. Nagyon gyönyörű volt a kilátás. Ezen az úton viszont már annyira nem volt kedvem kukucskálni is, mivel a nagy rohanás és az izgalom éreztette hatását, megfájdult a fejem és nem éreztem valami túl jól magamat. 2-3 légörvénybe belekeveredtünk és akkor zötykölődött rendesen a gép…:P Kaptunk a repülőn barna zsemléből készült szendvicset, vizet, kávét és narancslevet.. Úgy egy 20 percre el is szundítottam. Addigra viszont felébredtem, mikor a tenger felé értünk. Nem tudom miért, de egy jó nagy kört és egy kis kunkort is. Ouluba érve 18 fok és felhős ég fogadott. A reptér nem nagy, nem lehet benne eltévedni. Pont ideális…:P
A csomagfelvételnél viszont sajnos azzal kellett szembesülnöm, hogy nincs meg a csomagom, ott maradt Helsinkiben! Ugyan nem estem pánikba, de ennek nem nagyon örültem. Arra gondolok, hogy azért maradt ott a csomagom, mert késett a gép és az átszállásra nekem sem volt túl sok időm, nemhogy még a csomagomat átrakják a másik gépbe. Nem csak én jártam így. Egy szintén Erasmus-os cserediáklány, aki Amerikából jött, szintén így járt. Neki valószínűleg Londonban keverték el a csomagjait. Vele gyorsan kitöltöttem egy formanyomtatvány, amit ilyenkor szoktak. A címemet sajnos akkor még nem tudtam így az egyetem és a központi koordinátor elérhetőségét adtam meg, így gondolom, hogy csak hétfőn tudják utolérni Őt.
A busz, ami a városba hozott be, 40 perc alatt ért az egyetemre. Itt várt a Kummim, vagyis a segítő diák. Jól beszél angolul, de olyan finn akcentussal, hogy alig értem, amit mond…:S :D Nem valami társasági személy lehet, mert este, amikor csináltunk egy kis ismerkedős, bulizós estét, akkor Ő nem volt itt. Megmutatta a szállást, és hogy hogyan jutok el az egyetemre. Ideadta a kulcsot és megmutatta az apartmant, amiben ideiglenesen lakok, amíg nem találnak nekem megfelelő szállás. Nem rossz szállás, pont ideális, ha bulit akar csinálni az ember, de ha majd ott tartunk, hogy pihenni is kell és esetleg tanulni :P akkor nem egy ideális szálláshely. 11-en vagyunk itt. Galériás, egy légterű, amerikai stílusú apartman a 8. emeleten. A kilátás szép és a folyosón lévő 2 szaunába külön bejáraton be lehet menni innen is. Az áramot viszont este 10 után kikapcsolják és akkor se zene, se laptop, se TV, se világítás, se semmi… 10 után az ismerkedéses bulink be is fejeződött. Megbeszéltük a többiekkel, hogy elmegyünk bulizni, de én annyira elfáradtam, hogy elaludtam és másnap délelőtt ½ 11kor ébredtem fel.
A szállás másik szépséghibája, hogy nincs se takaró, se párna, se ágynemű, se semmi, úgyhogy kénytelen voltam 2 nadrágban és 2 pulóverben aludni. A párnám a mellényem volt és az egyik sálammal próbáltam betakarózni több-kevesebb sikerrel…
